FTC FUTSAL KÖZÖSSÉGI OLDAL

Nehéz szavakat találni egy ilyen mérkőzés után....

Sok olyan mérkőzés volt már a Magyar sport történetében, amely sajnos sokáig emlékezetes marad. Gondolunk itt a női kézilabda elvesztett olimpiai döntőjére 6-8 gólos előnyről, vagy a „Jugók” elleni VB pótselejtező. Ez az összecsapás joggal pályázik az elmúlt 1-2 évtized dobogósai közé.
Megnéztem volna, hogy az online fogadóirodáknál mennyi lehetett 4-0-s vezetésünknél a Csehek győzelmi ’odsa’. Nagy lóvét fizethetett...
A mérkőzésen egész remekül játszott a Magyar csapat. Több szép támadást is vezetett, amelyekből szép gólok is születtek. Semmilyen jel nem utalt arra, hogy nem nekünk kell készülni az Olaszok elleni negyeddöntőre… Egészen addig, amíg a Csehek le nem vitték a kapust. Utána egy csapásra megváltozott minden! Mintha rutintalan zöldfülűek lennének a mienk. Sorra kaptuk a gólokat. De bíztunk benne, hogy csak lelesünk egyet, vagy csak elmegy az idő, mielőtt megfordítanák az eredményt.  Hát nem így történt… 1,5 perccel a vége előtt sikerült a bravúr és 4 gólos vezetésből, 1 gólos hátrány lett, amit még sikerült ledolgozni, majd jött az igazi hidegzuhany. A hátralévő 40 másodpercből még a felét sem sikerült kibírni kapott gól nélkül, így szégyenszemre 4-0-s vezetésről sikerült kikapni 6-5-re, ami a Magyar válogatott kiesését jelentette.
Viszont van az összecsapásnak pozitív oldala is. Valószínűleg nemzeti csapatunk bekerül a „giniszrekordokkönyvébe”, a minden idők legtöbbször egy futsal meccsen hazaadó csapat címén. Hihetetlen volt látni az egyetlen begyakorolt figuránkat, ahogy a felpasszokat átvétel nélkül visszaadjuk a kapusnak. Gyönyörű labdatartásos, kicsalogatós figura volt, kár, hogy a 23 próbálkozásból 22-t Balázs Zoli kiemelt az oldalvonalon túlra. De szerencse, hogy volt időkérés, ahol a mester legfontosabb és leghatározottabb kérése az volt, hogy rám figyelj ba.dmeg! Majd sikerült az utolsó percekben fokozni. Szegény Madarászt beküldeni egy éles végjátékba másfél perccel a vége előtt, úgy, hogy fél 9-es kezdéstől számítva kb. 85 percig ült a padon…
A kérdés az, hogy nem számítottunk rá, hogy a Csehek a kedvezőtlen eredménynél majd leviszik a kapust? Vagy ha számítottunk rá, akkor miért nem gyakoroltuk ezt az edzésen. Ha viszont gyakoroltuk, akkor le kell vonni a következtetéseket… Mert akkor lehet, hogy a szakmai stábban van a hiba…
A lefújás utáni sokkból nehezen sikerült felocsúdni, így sokáig a helyünkön maradtunk. Majd néhány perc múlva felbukkan néhány játékos, jó kedélyűen. A lelátónál beszélgetve heherészik, fotóztatja magát, csókolózgat az „asszonnyal”, mintha nem az előbb tették volna tönkre a helyszínen 7000 és a tv előtt többszázezer ember estéjét. Inkább páváskodik, ahelyett, hogy szégyenében elbújjon az öltözőbe és magába nézzen…
Kicsit becsapva érezzük magunkat. Nem erre az eredményre számítottunk a nagy fogadkozások és nyilatkozatok után.A találkozó után meg főleg. Ezután egyetlen egy nyilatkozatot tud(t)unk elképzelni a legfontosabb személytől…

Ezen az estén egyetlen dolgot lehetett dicsérni. Az a Cseh válogatott, aki 0-4-nál, szinte reménytelen helyzetben sem adta fel. Majd 5-5-nél 40 másodperccel a vége előtt is hitt a győzelembe, amit meg is szerzett…