És talán a futsalnak is...
Próbáljuk meg összegezni, mi is történt.
Haladjunk kronológiai sorrendben. A sportdiplomácia miatt sikerült megnyerni a futsal Európa-bajnokság rendezési jogát. Óriási dolog. És egy óriási lehetőség mindannyiunk számára. A vezetőknek, a kluboknak, a válogatottnak, a játékosoknak, a szponzoroknak. Ezzel a lehetőséggel mindannyiunknak élni kell. A világon, aki ilyen lehetőséghez jutott, azoknak mind sikerült. Nekünk is sikerülni fog – gondoltuk.
Majd egy nagyon hosszú szünet. Síri csend. Buta, felelőtlen döntések, utak és személyi konfliktusok. A csend egészen az EB kezdetét megelőző pár hétig tartott majd valami elindult. Láttunk óriásplakátokat, rádióban, tévében hallottuk a spotokat, és vártuk nagyon az EB-t, hisz bíztunk a jó szereplésben, és bíztunk abban, hogy a formaidőzítés és a nagy szavak célt érnek.
Aztán jött a nyitómeccs. Szinte teltház a Papp László Arénában, ami miatt le a kalappal Kasza János előtt. Elkezdődött a mérkőzés, amin egy picit az unalom lesz úrrá. Semmi lelkesedés, semmi szív, semmi küzdelem, a vége 3-1-es vereség. Ezek után újabb fogadkozások, majd a csehek ellen… újabb teltház, újabb elismerés Kasza János munkájával kapcsolatban, majd egy remek kezdés. 4-0, szenzációs hangulat, picit számolgatva már előre gondolkodik mindenki, a következő fordulóban az olaszokat kapjuk. A minimális célt ezzel elérjük, és hát az olaszoktól semmilyen sportágban nem szégyen kikapni. Majd elindul egy rémálom. A sima, magabiztos siker helyett egy borzalmas kudarcot sikerült átélnünk. Kikaptunk úgy, mintha ufók szálltak volna közénk. A játékosok, illetve szövetségi kapitányunk mintha már az olaszok ellen készült volna. Kikaptunk, vége mindennek.
Felesleges magyarázkodni, felesleges a kritikákon megsértődni, a tények önmagukért beszélnek. Mindenkinek le kellene vonni a konzekvenciákat, amik azóta - mint ahogy a futsal áz is – elmaradtak. Mindenki a helyén, mintha mi sem történt volna. De ez a csapat.
Ám most beszéljünk a szervezésről is, ami előtt le a kalappal. Mondhatjuk, talán akihez ez tartozott, az profi módon végrehajtotta a feladatát. Tudomásunk szerint az UEFA messzemenőkig elégedett volt, és elmondhatjuk, hogy amennyiben a futsal fejlődéséért felelős embereknek van koncepciójuk a jövőt illetően, úgy ennek a sportágnak van létjogosultsága. És itt van a legnagyobb baj. Nincs sem ilyen személy, sem ilyen csoport jelenleg, amely ezért felelős lenne. Pedig előre kellett volna gondolkodni. Ha valami, akkor talán ez mindennél fontosabb kellene, hogy legyen – hogy használjuk ki a Futsal EB által kínált lehetőségeket. Hogy hitetjük el a gyerekekkel, szülőkkel, iskolákkal, hogy ennek van értelme?
Mi, mint klubbok, megteszünk mindent a magunk módján. Nem kevés pénzt, időt és munkát fektetünk be, és ha mi nem lennénk, nem létezne magyar válogatott sem. Ezeket a játékosokat mi edzetjük, mi fizetjük őket, mi teremtünk nekik olyan lehetőséget, ami lehet, hogy kevés egy brazil-azerihez képest, de mégis jóval több annál, mint az, amit azok tesznek – illetve nem tesznek – akik bizonyos pozícióban ülnek a döntéshozó székekben és felveszik a fizetésüket.
Sajnos ismerünk sok embert – akár az MLSZ-ben is, hisz kiszivárognak ilyen információk – és sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a jövőre nézve nincs a magyar válogatottnak koncepciója, jövőképe, sőt lekötött meccse sem sok. Pedig mikor kellene ilyennek lennie, ha nem most. Ne elégedjünk meg annyival, hogy felvesszük a pénzt, és elmondhatjuk magunkról, szerveztünk egy ilyet is. Ennél több kell. Sőt. Most kell elérnünk azt, amit pl. a csehek is elértek. Meg kell sokszoroznunk játékosaink, klubjaink számát. Ha ez sikerül, semmi nem ment meg minket attól, hogy rövid időn belül akár egy világbajnokság szervezői is lehessünk. Különböző sportágakban ezt már elértük, miért ne sikerülhetne ez a futsalban is? Nem szabad, hogy a Futsal EB vége a honi futsal végét is jelentse, mert innentől minden másodlagos.
Nem, igazából most kezdődhet minden. Most kezdődhet el egy olyan jövő aminek az elején eldől minden!
Tehát kezdjünk el tenni, mert ne hagyjuk, hogy ez a Futsal EB úgy menjen el a sportágunk mellett, mint ahogy kezdődött. Berobbant, majd mintha mi sem történt volna, eltűnik. Ennél jóval több van benne….
